Prológus

"Jessica, gyere már mert nem fogunk időben odaérni"-mondta anyám. Máma összeköltözöm 12 fiúval. Sokan örülnek tartanak, sokan pedig baromi szerencsésnek.

Na, de ne menjünk annyira előre a történetben.

2014.06.13.

Hát újra túléltem egy évet az iskolába. Szerencsére ez volt az utolsó évem itt. Sikeresen leérettségiztem és most kiélvezhetem a nyár összes pillanatát. Vagyis tv-zek, gépezek és, hogy ne hanyagoljam el a mozgást, focizok. Igen, lány létemre focizok. Nem vagyok egy világbajnok, de nem vagyok valami rossz benne. 

 
Mint minden hétköznap, ma is a kanapén ülök és nézem a kedvenc sorozatomat. Már több hónapja nézem és egy részt sem hagytam ki eddig. Anyu az elején össze-vissza kiabált velem, de ezt egy idő után abba hagyta, mert nem ment vele semmire. Ma van az utolsó része. Semmi áron nem hagynám ki.

Mint mindig épp a legizgalmasabb résznél adják be a reklámot. Össze-vissza szitkozódom, de csak magamban, mert ha anyám meghallaná kitérne a hitéből.

Reklám:

 
Most idén nyáron, először nyerhetsz focicsapat tagságot Sport szelettel. Ha találsz a csomagoláson belül egy papírlabdát bekerülsz egy csapatba! Légy te az aki megtalálja!
Részletek a www.?????.hu-n

 
Reklám vége

"Ez most komoly?! Meg kell szereznem!!!"gondoltam magamban és már rohantam is a szobámba pénzért. Anyutól elköszöntem és elszaladtam a boltba.

Vettem 5db-ot. Ennek végül is nem sok értelme van. Miért pont ebben a városban, ebben az utcában, ebben a boltban és miért pont nálam lenne a "labda,,. Miközben gondolkodtam haza is értem.

Bementem a nappaliba, majd elkezdtem kibontani a csokikat. Már a 4. is megvolt és semmi. Végül megvolt az utolsó is és amilyen szerencsétlen vagyok, abban sem volt benn. 

Nagy szomorkodásomat tetőzte az, hogy a sorozatomnak is pont vége lett és nem néztem meg.

Mivel már késő volt anyu hívott vacsorázni. Ettem, majd épp indultam volna a szobámba amikor szólt.

"Kicsim, várj! Látom milyen rossz kedved van!-na ne mond!-Tessék!"ezzel pedig egy csokit dobott nekem.

Már szó szerint a hányinger kap el, amikor ránézek. Megköszönöm, majd bemegyek a szobámba, ledőlök az ágyba és pár perc múlva el is alszom.

Másnap elég későn keltem. Végül 10 órakor gondoltam ideje lenne felkelni. Felöltöztem, rendbe szedtem magam, már amennyire lehetett, majd lementem. Anyu nincs sehol és egy cetlit veszek észre az asztalon.

"Elmentem boltba. Addig csinálj magadnak reggelit. Sietek haza. Légy jó. Anyu"

Hát úgy néz ki egyedül maradtam. Csinálok magamnak reggelit, majd visszamegyek a szobámba. Megnézem mi újság van interneten, majd megeszem a csokim.

Vagyis enném, de amikor kibontom ki esik valami belőle. Mikor meglátom a szívem is kihagy egy ütemet. Gyorsan felveszem a földről és jobban megnézem. Hatalmas vigyor terül ki az arcomon. Nem sok választ el attól, hogy végigrohanjak a házon. Végül a bejárati ajtó nyitódására leszek figyelmes.

Lemegyek és miközben segítek anyunak bepakolni, elmondok neki mindent. Ahogy látom nem repdes az örömtől. Nem értem, hogy mi baja lehet. Eddig nem volt semmi baja azzal, hogy elmegyek, sőt inkább ő küldött el, hogy menjek ide meg oda.

Az elkövetkező napok azzal teltek, hogy egész nap anyunak könyörögtem. Igaz, magam se gondoltam biztosan, hogy jó ötlet e, de ha már adott a lehetőség mér ne.

2014.06.20.

Már megint anyunak könyörgöm. Miért nem tudja simán azt mondani, hogy...

 
"Rendben!"hirtelen nem tudom, hogy most tényleg kimondta vagy csak már én őrültem meg.

"Mi?"

"Rendben, elmehetsz!"mondta nagy nehezen"Ma felhívom őket és megbeszélem a teendőket."

"Éljen!....Köszönöm!"ölelem meg. 

......

Anyu már lassan fél órája beszél ennek az egésznek a igazgatójával. Remélem, hogy attól, hogy lány vagyok, nem akadályoz semmiben. Aztán anyu letette a telefont.

Elmondta, hogy hétfőn mehetek, a fiúkkal fogok lakni, 1 hónap lesz a gyakorlás és, hogy először a fiúk eldönthetik, hogy bevesznek a csapatba vagy sem. Ez a hátránya annak, hogy lány vagyok.

Ezután hulla fáradtan lefeküdtem és elaludtam. 

Másnap, mivel vasárnap van és holnap megyek minden fontos dolgot elpakolok egy bőröndbe. Nem akarok túl sok mindent vinni, mert még az sem biztos, hogy ott maradhatok. Hamar elment a pakolással a nap, ezért már csak zuhanyozni mentem, majd lefeküdtem.

Jelen:

Reggel anyu keltett fel. Nem kellett kétszer szólnia, egyszerre kiugrottam az ágyból. Anyu levitte a kocsiba a bőröndömet, míg én felöltöztem és rendbe szedtem magam. Hamar oda szeretnék érni, hogy minél több időt tölthessek a fiúkkal és meggyőzzem őket arról, hogy hadd maradjak.

"Jessica, gyere már mert nem fogunk időben odaérni"mondta anyám, gondolataimból kiragadva. Vetettem magamra még egy pillantást, majd lefutottam anyuhoz, beszálltunk a kocsiba és elindultunk remélhetőleg az 1 hónapig tartó "új otthonom,, felé.